rafia.hu

SÁMÁNDOB
A Sámán a dobját sokszor lónak, paripának, kenunak nevezi . A legfőbb segítsége a révülésben, vagyis a világok közötti utazásban .
Szertartások előtt a Sámán mindig feléleszti a dobját szent tűz fölé teszi, hogy bőre megfeszüljön, és az állat, akinek a bőréből a dob készült, mellé szegődjön, és segítse őt az utazás alatt.
A dob nem csupán egy hangszer, hanem mondhatjuk így, tudatmódosító szer .
Saját dobhangja mellett van egy zengő, mormogó, éneklő 4-7 Hz körüli rezgése, ami olyan mély, szinte hipnotikus, meditatív állapotot képes előidézni percek alatt, amire meditációval csak hosszú órák alatt lennénk képesek .
 
A magyar mese és mondavilág is őrzi a dobok titkát a legifjabb legény az istállóból a legrozogább gebét választja ki magának, majd megeteti parázzsal, hogy az repítse az útján .
A dob bőre is, ha nem "etetjük" , nem tartjuk tűz fölé, alkalmatlan a dobolásra, nem tud minket repíteni. Ahogy tűz éri felébred, és kész rá, hogy társunk legyen.
A dob minden esetben személyes.
Ha szent tűz éri, megjegyzi, hogy ki tartotta tűz fölé, és ezek után már csak őt szolgálja az utazás során .